Cserép átmérő : 9 cm

Növény magassága cseréppel együtt : 25 cm


Az afrikai ibolya, elterjedtebb nevén fokföldi ibolya.
Neve kétszeresen is megtévesztő, hiszen egyrészt Fokföldtől nagyon messze él, másrészt rendszertanilag távol áll az ibolyafajoktól. Egyik faját Tanzánia kormányzója, Walter von Saint-Paul-Illaire báró fedezte fel 1892-ben a kelet-afrikai Usambara-hegységben, tőle kapta tudományos nevét: Saintpaulia ionantha. Az ennek nevében szereplő „ionantha” görög eredetű szó, amely ibolyavirágot jelent.

Az eredetileg csak kék színben létezett fokföldi ibolya tanzániai élőhelyén az őserdő aljnövényzete között található. Mára - hála a nemesítőknek - a kék mellett a fehér, a bordó, a piros és a lila szín minden árnyalatában előfordul. Vannak egyszerű és telt virágú változatok, és ez utóbbiak mérete is eltérhet egymástól.

Természetesen a virágai miatt vált népszerű szobanövénnyé, ám ha közelebbről szemügyre vesszük a tőrózsában elhelyezkedő leveleket, azok is kínálnak látnivalót. Mélyzöld felületüket bársonyos szőrök borítják, fonákjuk pedig vörös árnyalatú.

Magassága 6–15 cm. Levelei ovális alakúak, hosszúságuk 2,5–8 cm melyek egy 2–10 cm-es szár végén vannak.

Megfelelő gondozás mellett állandóan virágzik. Ehhez öt elengedhetetlen kellékre van szükségünk: állandó melegre, gondos öntözésre, magas páratartalomra világos helyre, és rendszeres tápanyag-utánpótlásra.

A fokföldi ibolya fénykedvelő növény. Minél világosabb helyen van, annál többet virágzik, ám a közvetlen tavaszi és nyári napsugárzás megperzselheti a leveleket. Ajánlatos keletre néző ablakban tartani.

Elvirágzás után ültessük át laza, tápdús földkeverékbe. Mérsékelten öntözzük, amíg ismét begyökeresedik. Átültetéshez széles szájú cserepet használjunk, aljára tegyünk 2 cm vastag kavicsréteget.

Tavasztól őszig érdemes a növényt hetente egyszer tápoldatozni virágzó tápoldattal. A locsolásnál a levelét soha ne érje víz, és az elszáradt virágokat távolítsuk el a növényről. Szaporítani levéldugvánnyal vagy tőosztással tudjuk.

Szereti a magas páratartalmat. Ezért a túl száraz levegőjű helyiségben a cserepet helyezzük nedves gyöngykaviccsal megtöltött tálba.
Tartsuk a földjét mindig nedvesen, két öntözés között hagyjuk, hogy a talaj felszíne egy kicsit kiszikkadjon. Lehetőleg szobahőmérsékletű vizet használjunk.
Öntözéskor ügyeljünk arra, hogy a levelekre ne kerüljön víz, mert foltosak lesznek. Hosszúcsőrű öntözőkannával, vagy alulról felszívatva locsoljunk. Vízben ne álljon a növény!

Az elnyílt virágokat és a fonnyadt leveleket azonnal csípjük le. Az idősebb növényekről az oldalhajtásokat le kell venni.

Ez a kedves kis színes virág, ha megfelelően gondozzuk, szinte egész évben virágokkal kedveskedik nekünk. egy jól megválasztott kaspóval, vagy virágtartóval kitéve az asztalra, igazi szobadísz lesz otthonunkban.

Fényigény : Mivel a növény fényigényes, csak egyenletesen, jól megvilágított helyen fejlődik megfelelően. A tűző naptól viszont óvni kell, mert hatására a leveleken száraz, barna foltok alakulhatnak ki. Kevés fény hatására a növény felnyurgul, a levészárak megnyúlnak. Félárnyékban nem virágzik.

Hőigény: Az afrikai ibolya trópusi származása miatt a 18-22 °C-os kiegyenlített hőmérsékletet és a mérsékelten párás (60%) relatív páratartalmú környezetet kedveli.

Vízigény : Nyáron öntözzük rendszeresen, de a két locsolás között hagyjuk a földjét mindig kiszáradni, télen mérsékelten locsoljuk.
Ügyeljünk arra, hogy mindig alulról öntözzük a virágot. 15 perc után borítsuk ki a vizet, ami ottmaradt az alátétben, ezzel elkerülhető az álló vízzel járó gyökér- és tőrothadás. Amennyiben azt tapasztaljuk, hogy az alsó levelek kókadni kezdenek, általában a túlöntözésre és a pangó vízre gyanakodhatunk kiváltó okként.

Földje : Laza, jól levegőző talajban érzi jól magát. A virágboltokban kapható hagyományos talajkeverék megfelelő számára, de azt még esetleg kiegészíthetjük egyharmad részben tőzeggel, valamint egy kevés dolomitporral és szuperfoszfáttal is gazdagíthatjuk.

Tápanyagigény: Tavasztól őszig hetente egyszer adjunk neki virágzó tápoldatot.

Páratartalom : Bár páraigénye elég magas, viszont a leveleket soha ne permetezzük, mert az foltosodásukhoz, rothadásukhoz vezethet.

Átültetés : Kétévente egyszer érdemes átültetni nagyobb cserépbe, A típusú virágföldbe.

Szaporítás : Levéldugványról szaporítsuk. A növényről válasszunk le néhány levelet 3–5 cm-es levélnyéllel, és gyökereztetésre állítsuk vízbe, majd tegyük meleg helyre. A vizet kétnaponta cseréljük. Amikor a gyökeresedést követően már apró levelek is kifejlődtek, ültessük át tápdús, laza virágföldbe, és neveljük tovább.

Betegségek, kártevők : Ha a virágok és a levelek penészesek, botrítisz- vagy lisztharmatfertőzés támadta meg. A viaszos tetvekre és a levéltetvekre érzékeny.
A tűző naptól sárga foltos lesz a levele, a túlöntözés tőrothadásos megbetegedést okozhat.