Cserép átmérő : 11 cm

Növény magassága cseréppel együtt : 55 cm





A fukszia (Fuchsia), avagy Krisztus vércseppje virágos dísznövény, nevét egy német orvos-botanikusról Leonard Fuchs-ról kapta.
A növényt Európában mindössze 200 éve ismerik, előfordulása inkább a szubtrópusi éghajlati övezetben jellemző, Dél-Amerikában, Új-Zélandon vagy Tahiti szigetén őshonos.

Magyarországon kedvelt szobanövény. Körülbelül 100 botanikai fajtáját ismerik, nagyon változatos növény, több színben előfordul. Létezik alacsony, lágy szárú változata, vagy magas, fás szárú, de egyáltalán nem ritkák a csüngő vagy kúszó fajták. A fuksziák hibrid növények, azaz különböző fajták keresztezéséből hozták létre.

A fukszia fajták száma több ezer. Talán a leginkább vonzó ebben, a növényben éppen a változatosság. A virágharangok a rózsaszín, fehér, lila, kék és piros minden elképzelhető árnyalatában és variációjában pompáznak. A virágok formája a majdnem gömbölyűtől a hosszúkásig változik.
A virágzás májusban kezdődik és helyes ápolás esetén egészen az első fagyokig szakadatlanul tart. Így sokáig gyönyörködhetünk a színpompás virágokban. Egyedi formájuk van, így feltűnőek, ugyanis négy csészelevél öleli körbe a virágkoronát, amely általában más színű. Ebből emelkednek ki a porzószálak, és egy igen hosszú bibeszál.

A növény az enyhén árnyékos helyet kedveli, így célszerű olyan helyre tenni vagy ülteti, ahová csak reggel süt a nap. Víz és tápanyagigényes növény, kedveli a magas páratartalmat. Nyáron folyamatosan locsoljuk, télen azonban nem igényel túl sok vizet. Májustól augusztusig gondoskodjunk a tápigény kielégítéséről, használjunk erre a célra alkalmas táp rudakat.

Kora tavasszal, még az első hajtások megjelenése előtt érdemes visszavágni a növényt. Ezzel elősegítjük az újabb hajtások növekedését, valamint akár kisebb fácskává is alakíthatjuk cserepes növényünket. A hajtások visszacsípése elősegíti a bokrosodást.
A levágott hajtásokat ne dobjuk el, ugyanis a fukszia dugványokkal szaporítható.
A fuksziák elnyílott virágai terméssé fejlődnek, melyekben mag terem. Ha ezeket leszedjük, nemcsak az újabb virágzást segítjük elő, hanem kísérletezhetünk a magról való hajtatással, ez újabb fajtákat is szülhet, ugyanis a magról hajtatott fuksziák csak a legritkább esetben lesznek olyanok, mint az eredeti növény.

Fényigény : A félárnyékos, árnyékos helyeket kedveli.

Vízigény : A nyár folyamán gondoskodjuk a vízellátás folyamatosságáról. Ne hagyjuk kiszáradni a fuksziák földjét. Ellenkező esetben a virágzás hetekig szünetelhet. Öntözéskor egyszerre nagyobb mennyiségű vizet adjunk, nedvesítsük át a teljes földlabdát. Kerüljük a pangó víz kialakulását, a fölösleges vizet mindig öntsük ki a cserépalátétből.

Földje : A jó termesztő közeg fontos a fuksziák számára. Mivel viszonylag vízigényes növények, ezért az ültetéshez használt föld legyen jó víztartó képességű, humuszban gazdag, ugyanakkor jó vízáteresztő képességű is. A fuksziák a semleges, vagy enyhén savas kémhatású talajt kedvelik.

Tápanyagigény : A fuksziák folyamatos virágtömegük fenntartásához sok tápanyagot igényelnek. Használjunk hosszabb hatású táprudakat, vagy tápoldatokat.

Átültetés : Az átültetésre a legmegfelelőbb időszak a március. Jó víztartó képességű, humuszban gazdag földben érzi jól magát.

Szaporítás : A fuksziák szaporíthatók magvetéssel, de az eljárás nehézkes és a magoncok nem feltétlenül öröklik őseik tulajdonságait.
A fuksziák szaporításának legegyszerűbb módja a zöld dugványozás. A növekedési időszak bármely időpontja megfelelő, de lehetőleg ne a legnagyobb nyári forróságban végezzük. A dugványokat védett, párás helyen neveljük.

Teleletést : A fuksziák a télálló fajták kivételével nem fagytűrők. Az első fagyok beköszönte előtt a fuksziákat fagymentes helyre kell szállítanunk. A fuksziák teleltetése nem bonyolult feladat, aki teleltetett már muskátlit, annak a fukszia sem fog gondot okozni.

Kártevők : Kártevői a viaszos pajzstetvek lehetnek. Ezek apró, lágy testű rovarok, amelyek a levelek fonákján és a levélhónaljakban láthatók. Fehér vatta- vagy lisztszerű viaszt választanak ki, amely magukat a tetveket és a petéiket is bevonja, ettől a levélzet ragacsossá válik.